Merj eszköz lenni
Első szentmiséjét mutatta be vasárnap Barta Barnabás szülőfalujában, Kaplonyban, a Szent Antal templom udvarán.
Fontos esemény volt a kaplonyiak számára a település szülötte, Barta Barnabás primíciája, melyre vasárnap délelőtt tizenegy órától, a Szent Antal templom udvarán, a szabadtéri oltárnál került sor. A teret, de a templomot is megtöltötték a hívek, fiatalok és idősek egyaránt, előbbiek pedig a bevonulást követően versekkel és virággal köszöntötték az újmisést.
Az áldozatbemutatás elején P. Tímár Asztrik OFM plébános szólt Barta Barnabáshoz, hangsúlyozva annak a fontosságát, hogy a közösségből pap született: „Barnabás, Krisztus magához láncolt örökre. Szétszakíthatatlan kapcsolatba kerültél Jézussal, a barátja vagy. Ma az egész egyházközség együtt örvend veled, együtt köszönjük meg Istennek, hogy levitáinak sorába hívott. Nagy dolog az, testvéreim, amikor az Isten magának egy faluból barátot választ, amikor valakinek annyira beleég a lelkébe az Isten arca, hogy azt többé elfelejteni nem tudja. Odahagy mindent, és odaáll közbenjárónak népe és Isten közé, áldozati oltárra teszi önmagát, pappá lesz. Örömre, ünneplésre méltó dolog. Kedves paptestvérem, mondd el ma Szent Pállal, hogy áldott legyen az Isten a hivatásodért, azért, mert mindvégig hűséggel melletted állt. Az életed egy nagy Istenmagasztalás kell, hogy legyen. Indulj azzal a tudattal, hogy Isten veled van, de ugyanúgy veled van szülőfalud népe is, amely imával kísér, és veled van az egész Anyaszentegyház."
Barta Barnabás Urbán János Fr. Erik OFM, korábban Kaplonyban szolgált ferences atyát, jelenlegi csíksomlyói templomigazgatót kérte fel, hogy primíciáján szentbeszédet mondjon. Erik testvér ünnepi szónoklatában a mindennapi 'igen' kimondására buzdította: „Azt az igent, amit tegnap kimondtál, tudd minden nap, minden reggel újra kimondani: igen Uram, a te kezedben eszköz akarok lenni, hogy az evangélium én általam is eljusson a Föld végső határáig, és bemutathassam a legszentebb áldozatot úgy, ahogy imádkozzuk, napkelettől napnyugatig."
A pap tevékenységeit tekintve az áldozatbemutatást, a bűnbánat szentségének kiszolgáltatását, és az igehirdetést külön tárgyalta, tanácsait mellékelve. Szent Ferenctől kölcsönzött gondolattal az Oltáriszentségen elmélkedett, mellyel Isten minden nap „megalázza önmagát" és ahogy egykor a Szűzanya méhébe szállt, az ember, a pap kezébe adja magát, egészen kiszolgáltatva számunkra. „Kedves Barnabás, tőle tanuld meg az alázatosságot és szelídséget, amelyről Jézus Krisztus beszél, hiszen így fognak beteljesedni életedben az Ő szavai: 'aki megalázza magát, azt fölmagasztalják.' Merj eszköz lenni, közvetítsd a Jóisten szeretetét és irgalmát. Légy példa mindazok előtt, akiket a Jóisten rád bíz, éld a híveid elé az evangéliumot, azt, amit hirdetsz, amiről meg vagy győződve. Ezt csak úgy fogod tudni tenni, ha nap mint nap kezedbe veszed a Szentírást és az Úr igéit átelmélkedve hirdeted majd meggyőződésből, akár alkalmas, akár alkalmatlan."
A szentmise végén Barnabás köszönetet mondott az Istennek, szeretteinek, mindenkinek, aki segítette eddigi útján: „Végtelenül nagy hála annak, aki életet és kegyelmet adott nekem, az irgalmas Istennek. Köszönöm, hogy meghívott szolgálatára, ugyanakkor kérem, hogy őrködjön éberen a lelkem fölött, hogy megmaradjak, kitartsak hivatásomban, és minden nap neki éljek." Papi jelmondatával kapcsolatban - 'Uram, a te arcodat akarom keresni' Zsolt 27,8 - elmondta, azért választotta, mert feladatának érzi: „Ha ezt teszem, akkor hiszem, hogy nem térek le a helyes irányról. De nem csak az én feladatom, hanem ha mindannyian ezt tennénk, akkor egy irányba tekintenénk. Minden ember ugyanazt keresné, megnyugvást az Úr arcának szemlélésében. Én hiszem, hogy aki őszintén keresi az Úr arcát, az megtalálja. Az Úr megmutatja arcát azoknak, akik keresik Őt. Ebben a földi életben úgy, hogy jóságát és kegyelmét adja nekünk, egykor pedig majd megengedi, hogy színről színre láthassuk. Adja az Isten, hogy közösen keresve egyszer majd meglássuk ezt az arcot, amelynek keresése az ember életének célt és boldogságot ad." Végül Barta Barnabás elsőmisés áldásával bocsájtott el mindenkit.
